Hogyan stílusozzunk?

Első tutorialunk témájának némi gondolkodás után a stílusozás kérdését választottuk. Talán ez az első olyan pont, ahol kellemetlen meglepetések várnak a hagyományos nyomdai könyvek előkészítésén nevelkedett DTP-s szakira. Míg ugyanis a klasszikus könyvtördelési munka során, ha nem is javallott, de simán megengedett a korlátozott számú lokális formázásfelülírás, karakterek, szavak egyedi formázása, epub-készítéskor az ilyesmit halálbüntetés terhe mellett el kell felejteni. Ha e-könyvet készítünk, mindent precízen be kell stílusozni.

Hogy miért?

Nézzünk rá egy példát, mely jól megvilágítja a trehány stílusozás okozta kellemetlenségeket!

Erre az egyik legkiválóbb hazai sajtótermékből választottunk egy példaszöveget, némileg szétformázva. Az első esetben egyszerűen lokális formázásokat alkalmaztunk, a második esetben vettük a fáradtságot, és szépen bestílusoztunk mindent karakterszinten is. Nézzük az epub-kimenetet!

A végeredmény mindkét esetben ugyanez - ám mi a helyzet az epub megjelenését leíró css-fájlokkal?

1) CSS-fájl karakterformázást leíró része stílusozás nélkül:

span.char-style-override-1 {
	font-family:"Minion Pro";
	font-style:normal;
	font-weight:bold;
}
span.char-style-override-2 {
	font-family:"Minion Pro";
	font-style:italic;
	font-weight:normal;
}
span.char-style-override-3 {
	font-variant:small-caps;
}
span.char-style-override-4 {
	font-family:"Myriad Pro";
	font-style:italic;
	font-weight:normal;
}

2) CSS-fájl karakterformázást leíró része stílusozással:

span.italic {
	font-style:italic;
	font-weight:normal;
}
span.bold {
	font-style:normal;
	font-weight:bold;
}
span.smallcaps {
	font-variant:small-caps;
}

Mi történt itt? Mi a gond az első verzióval?

Az InDesign exportkor lelkiismeretesen elkészíti az adott formázásokhoz a megfelelő css-classokat. A karakterstílusokhoz egy ugyanilyen nevű span-classt (jelen esetben: .italic, egy .bold és egy .smallcaps). Ha viszont nem talál a formázáshoz hozzárendelt karakterstílust, a maga robotagyával szisztematikusan, ám emberi elme számára kevéssé értelmes módon elnevezi azt.

A másik problémát akkor értjük meg, ha figyelmesen megnézzük a keletkezett span-classok számát. Míg a fájlt helyesen bestílusozva 3 db, stílusozás nélkül 4 db class-t látunk*. Az InDesign ugyanis a második illetve harmadik bekezdésnél talált italic formázáshoz két különböző stílust rendelt hozzá - hiába italic mindkettő, mivel különböző betűtípussal íródtak, ő külön készíti el őket. Könnyen belátható, hogy ha egy három bekezdéses, egyszerű tipográfiájú szövegnél is megjelenik egy extra stílus, egy több száz oldalas, összetett tipográfiájú, számos helyi formázás-felülírást tartalmazó könyv esetében mily gombamód fognak elszaporodni a felesleges span-classok.

Na persze ez az egész egyáltalán nem probléma, ha megelégszünk azzal a végeredménnyel, amit az InDesign export produkál - ebben az esetben nyilván teljesen hidegen hagy bennünket a css-fájl eleganciája. Ez a kis szösszenet azoknak készült, akik az igényesebb végeredmény elérése érdekében nem riadnak vissza az utólagos kódolástól, amit viszont jelentős mértékben megkönnyít, ha 10-12 általunk elnevezett karakterstílust kell használnunk 100-120 gépileg generált nevű helyett...

* A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy néhány extra span-class a 2. esetben is generálódik, ám azok az esetek többségében törölhetők.